A jelenség: Ez egy örökké visszatérő téma. Miként lehet meghatározni egy szerelés festendő felületeinek a nagyságát. Ez azért nagy kihívás, mert az alkatrészek belső, furatos, üreges részeit nem festjük le, így azokat nem szabad figyelembe venni.
Sokszor fejtörést okozhat, hogy az össze-vissza létrehozott és tárolt fájlokat kigyűjtsük és rendszerezzük. Arról nem is beszélve, ha tovább szeretnénk adni a tervezési adatainkat a megrendelőnek vagy csupán a kollégáknak. Ilyenkor van az a jelenség, hogy nem teszünk be minden fájlt a szükséges helyre, könyvtárba és más gépen való megnyitáskor hibák sokaságát kapjuk.
Napi szinten találkozunk azzal, hogy egyes importált geometriákhoz nehéz hozzányúlni. Ez több okból fakadhat. A test tartalmazhat olyan bonyolult lekerekítéseket, amelyek csak jellegében lekerekítések, de valójában B-szplájn felületekké váltak a konvertálás vagy a műveletek során. Az ezekkel való munka igen nehézkes, főleg akkor, ha lekerekítésként kellene kezelnünk őket. Nagyon sokszor kell eltávolítanunk és "újra kell rádiuszolnunk" az alkatrészt, azonban a rádiusznak tűnő felületek az alkatrész olyan felületére lettek létrehozva, amelyek már rég nincsenek az alkatrészen… Ilyenkor jön a "fejvakarászás", hogy mit lehetne tenni… Tökéletes "gyógyír" nincs, de vannak okos, ügyes "mesterfogások".
Mindenki találkozott már azzal a kihívással, hogy a szerelésbe beépített alkatrész, alszerelés helyett másikra van szüksége, ami hasonló, vagy éppen más alakú, de a csatlakozó felületek hasonlóak. A tervezési idő lecsökkentése érdekében ilyen esetekben célszerű használni a Solid Edge ST5-ös verzióban „teljes vérátömlesztést” kapó Alkatrészcsere parancsot.