Mindenfajta szimulációnál a kellő pontosságú háló megléte talán a legfontosabb feladat, így áramlástani szimulációknál is ez egy kritikus elem a szimulációnk eredményére nézve. Amennyiben a végestérfogat hálónk FLOEFD-ben ritka, akkor a szimuláció futása gyors, viszont az eredmények pontossága kicsi, amennyiben túl sűrű a háló, abban az esetben az eredmények kellően pontosak (lehetnek), viszont a szimuláció futása lassú. Az automatikus hálósűrítés és ritkítás a felhasználót segíti abba, hogy ott sűríti a hálózást, ahol szükséges és a gép által feleslegesen besűrített hálót ritkítja addig míg el nem éri a felhasználó által létrehozott hálót.
Az alábbi rövid bejegyzésben arra láthatunk példát, hogyan váltsunk az egyes környezetek (marási, esztergálási) között egy EDGECAM fájlon belül.
Szilárdtestekkel végzett szimulációk esetén a test/testek keresztmetszete mentén minimálisan 3-5 elemet kell használni, a nyíróréteg vizsgálatához. Viszont középfelület használata esetén a keresztmetszettel virtuálisan számol a szoftver és így ezt nem kell hálózni.
A FLOEFD csúszóháló esetén (sliding mesh) a végestérfogat hálót és annak régióit forgatja, melynek ha visszanézzük az egyes időpillanatait a beforgatott hálót és az arra rárakott eredményeket látjuk, miközben a CAD geometria egy helyben marad.
Ebben az esetben a Surface Plot-ot használva a felületre lekérdezhetünk bármilyen eredményt és ezek a felületi lekérdezések (mivel a hálóhoz vannak kötve), az időlépések során követik az elmozdult geometriát.
Ebben a tudásbázis bejegyzésben a gépmodell beillesztésének menete kerül bemutatásra a posztprocesszorba.
