Egy parametrikus rendszernek egyik alapelve az, hogy közelítő geometriát (vázlatot) rajzolunk, majd azt méretekkel (paraméter) látjuk el és azon keresztül változtatjuk olyanra, amilyen a modellhez kell. Van olyan lehetőség is, amikor már a rajzolás közben felkerülnek a méretek a vázlatelemekre, de ezt sokan nem használják pedig nagyon hasznos. Sokan úgy dolgoznak, hogy megrajzolják a vázlatot és elkezdik méretezgetni, ez jó is így, de lehet rajta gyorsítani, ha használjuk a Kényszerasszisztens méretezési lehetőségét.
Gyakran találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a beolvasott dwg és dxf fájlokban lévő rajzi elemekkel dolgoznunk kell, de nehézkes, mert valójában nem kapcsolódnak egymáshoz ezek, csak „összeérnek” jó esetben a végpontok. Az az nincs bennük a „megszokott intelligencia”, hogy kényszerek kapcsolják össze az objektumokat. Nem kell megijedni, mert erre is ad megoldást a Kényszerasszisztens.
A Solid Edge-ben számos méretezési lehetőség van, azonban a koordinátaméretezést kevesebben használják. Persze ennek az is lehet az oka, hogy olyan területen dolgoznak a felhasználók, amelyek nem igénylik az ilyen jellegű méretháló készítést. Aki lemezalkatrész modellezéssel vagy szerszámlapok tervezésével foglalkozik szinte biztos, hogy találkozott már koordinátaméretezéssel.
Műhelyrajz készítésekor látványos és hasznos lehet, ha a rajznézeteket axonometrikusan helyezünk el. Egyméretű axonometria, más nevén Izometria esetén, ha méretezni szeretnénk a rajzot, akkor nem biztos, hogy valós méreteket kapunk. Ez elsőre zavaró lehet, de gyorsan orvosolható.
Alkatrészek, szerelések tömegközéppontjának megjelenítése a 3D-s környezetekben nagyon egyszerű, ha azok rendelkeznek tömeggel. Ezek jól látható módon zöld gömbbel vannak jelölve. A műhelyrajzon is sokszor szükségünk van a tömegközéppont jól látható megjelenítésére, de a régebbi ST7 előtti verziókban hagyott némi kívánnivalót maga után.
