Műhelyrajz készítésekor látványos és hasznos lehet, ha a rajznézeteket axonometrikusan helyezünk el. Egyméretű axonometria, más nevén Izometria esetén, ha méretezni szeretnénk a rajzot, akkor nem biztos, hogy valós méreteket kapunk. Ez elsőre zavaró lehet, de gyorsan orvosolható.
Alkatrészek, szerelések tömegközéppontjának megjelenítése a 3D-s környezetekben nagyon egyszerű, ha azok rendelkeznek tömeggel. Ezek jól látható módon zöld gömbbel vannak jelölve. A műhelyrajzon is sokszor szükségünk van a tömegközéppont jól látható megjelenítésére, de a régebbi ST7 előtti verziókban hagyott némi kívánnivalót maga után.
Ez egyes modellezési metódusoknak köszönhetően sokszor találkozunk azzal, hogy a megnyitott modell messze helyezkedik el a bázis koordinátarendszertől. Ez alapvetően nem lenne probléma, de egy ilyen alkatrésszel dolgozni egy picit nehézkesebb, értem ezalatt a modell forgatását, mozgatását vagy szerelésbe való beillesztését. Mit lehet ilyenkor tenni?
Azt hiszem, hogy mindenki találkozott már azzal a jelenséggel, hogy összeszereléskor nem tudta kiválasztani a felületeket a beillesztendő vagy a cél alkatrészen. Elsőre lehet arra gondolni, hogy a modell nincs aktív állapotban, másodsorban arra, hogy rossz kényszerben gondolkozok vagy rosszul vannak beállítva a kiválasztási szűrők… Ha ezek sem hoztak megoldást, akkor a modellek irányából kell megkeresni a probléma gyökerét…
Gyakran találkozunk azzal a kihívással, hogy a szerelést az utolsó csavarig pontosan le kell modellezni, össze kell állítani. Ez egyik oldalról „időpazarlásnak” tűnik, mert sokáig tart beszerelni a kötőelemeket, de másfelől nagyon hasznos is, mert így lesz pontos a darabjegyzékünk. Milyen eszközökkel tudjuk felgyorsítani a szereléstervezésnek ezen fázisát?