Jellemzően másoktól kapunk olyan .dwg vagy .dxf fájlokat, amelyeket beolvasás után nehezen tudunk kezelni vagy éppen nem azt az eredményt kaptuk, amit vártunk, mert egy kontúr sok szegmensből, vonalszakaszból áll. Ezekkel az a probléma, hogy ha modellt akarunk építeni belőle, akkor a modell rendelkezni fog nem kívánt élekkel, ami a gyártást is nehezíti.
Egy parametrikus rendszernek egyik alapelve az, hogy közelítő geometriát (vázlatot) rajzolunk, majd azt méretekkel (paraméter) látjuk el és azon keresztül változtatjuk olyanra, amilyen a modellhez kell. Van olyan lehetőség is, amikor már a rajzolás közben felkerülnek a méretek a vázlatelemekre, de ezt sokan nem használják pedig nagyon hasznos. Sokan úgy dolgoznak, hogy megrajzolják a vázlatot és elkezdik méretezgetni, ez jó is így, de lehet rajta gyorsítani, ha használjuk a Kényszerasszisztens méretezési lehetőségét.
Gyakran találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a beolvasott dwg és dxf fájlokban lévő rajzi elemekkel dolgoznunk kell, de nehézkes, mert valójában nem kapcsolódnak egymáshoz ezek, csak „összeérnek” jó esetben a végpontok. Az az nincs bennük a „megszokott intelligencia”, hogy kényszerek kapcsolják össze az objektumokat. Nem kell megijedni, mert erre is ad megoldást a Kényszerasszisztens.
A Solid Edge-ben számos méretezési lehetőség van, azonban a koordinátaméretezést kevesebben használják. Persze ennek az is lehet az oka, hogy olyan területen dolgoznak a felhasználók, amelyek nem igénylik az ilyen jellegű méretháló készítést. Aki lemezalkatrész modellezéssel vagy szerszámlapok tervezésével foglalkozik szinte biztos, hogy találkozott már koordinátaméretezéssel.
Műhelyrajz készítésekor látványos és hasznos lehet, ha a rajznézeteket axonometrikusan helyezünk el. Egyméretű axonometria, más nevén Izometria esetén, ha méretezni szeretnénk a rajzot, akkor nem biztos, hogy valós méreteket kapunk. Ez elsőre zavaró lehet, de gyorsan orvosolható.