Mint tudjuk a szinkron modellek nem asszociatívak, illetve a szinkron alaksajátosságok nem rendelkeznek ilyen tulajdonsággal. Ennek elméleti oka a modelltörténet hiánya. Azonban sok esetben az asszociativitás alapvető ismérveire, mint a méretkövetés, a pozíció követése stb. szükség van egy adott szerelésen belül akkor is ha az alkatrész szinkron módon készült.
Sok esetben, pl. nagy számú alkatrészkapcsolat, hálózatos szerelési struktúra, nagy szerelések esetében az alkatrészkapcsolatok csatolása, a 3D-s kényszerek alkalmazása lassúvá, nehézkessé teszi a munkát. Célszerűbb lenne a valahol – egy adott alkatrészen már megadott- változó értéket egyszerűen átemelni egy másik alkatrészre vagy szerelési komponensre.
Sokszor előfordul, hogy régről csak 2D rajzok találhatóak egy lemezalkatrész terítékéről. A Solid Edge segítségével a terítékből 3D-s modellt lehet készíteni pár lépésből.
A szerelésben akár alkatrészkapcsolattal, akár 3D-s geometriai kényszerrel vagy változóra történő közvetlen hivatkozással készíthetünk az alkatrészek között asszociatív kapcsolatot. A tartószerkezet azonban speciális komponens, ugyanis több alkatrészből áll, elvileg hagyományos módon modellezve, de a vezető vázlata az útvonalának a szegmensei csak a szerelésen belül értelmezhetőek, vagy eleve szerelési vázlatok vonalai.
Mi a különbség a szereléstől független és a szereléstől függő rajzi nézet között? Hogyan lehet alkalmazni ugyanazt a tételszámot asszociatívan ugyanazon rajzdokumentumon belül található szerelésen és alkatrészen?