Sok esetben, pl. nagy számú alkatrészkapcsolat, hálózatos szerelési struktúra, nagy szerelések esetében az alkatrészkapcsolatok csatolása, a 3D-s kényszerek alkalmazása lassúvá, nehézkessé teszi a munkát. Célszerűbb lenne a valahol – egy adott alkatrészen már megadott- változó értéket egyszerűen átemelni egy másik alkatrészre vagy szerelési komponensre.
Sokszor előfordul, hogy régről csak 2D rajzok találhatóak egy lemezalkatrész terítékéről. A Solid Edge segítségével a terítékből 3D-s modellt lehet készíteni pár lépésből.
A szerelésben akár alkatrészkapcsolattal, akár 3D-s geometriai kényszerrel vagy változóra történő közvetlen hivatkozással készíthetünk az alkatrészek között asszociatív kapcsolatot. A tartószerkezet azonban speciális komponens, ugyanis több alkatrészből áll, elvileg hagyományos módon modellezve, de a vezető vázlata az útvonalának a szegmensei csak a szerelésen belül értelmezhetőek, vagy eleve szerelési vázlatok vonalai.
Mi a különbség a szereléstől független és a szereléstől függő rajzi nézet között? Hogyan lehet alkalmazni ugyanazt a tételszámot asszociatívan ugyanazon rajzdokumentumon belül található szerelésen és alkatrészen?
Perforált ill. lyukasztott mintázattal ellátott alkatrészek esetében, ha alakelemként elkészítjük a perforációt az a számításigényessége miatt erőteljesen terheli a számítógépet, ha pedig tömör alkatrészként modellezve átlátszóvá, vagy áttetszővé festjük az alkatrészt az megtévesztő látványképet eredményez. Emiatt egyik megoldás sem szerencsés.